“Az alkoholista szó hallatán nekem is egy lezüllött, borotválatlan, italtól bűzlő férfi jut eszembe, még úgy is, hogy sajnos be kell ismernem, jól szituált, vezető beosztású nőként én magam is alkoholbeteg vagyok” - mondta Erika a beszélgetésünk elején. Egy kávézóban találkoztunk, ahol szemrebbenés nélkül felöntötte a moccacinót valami átlátszó itallal, amit a kabátja belső zsebéből húzott elő. Így finomabb - tette hozzá mosolyogva és nem látszott az arcán a lelkifurdalás legapróbb jele sem. 

Mielőtt részletesebben bemutatnánk Erika történetét, érdemes közelebbről is megismerkednünk a funkcionális alkoholizmus fogalmával. A betegség a nők és a férfiak körében is megjelenhet, diagnosztizálása viszont meglehetősen nehézkes. Ennek fő oka, hogy maguk az érintettek sem ismerik el a függőséget, a közeli hozzátartozók pedig nem ismerik fel a tüneteket. Ugyanis, a funkcionális alkoholista tökéletesen helyt áll minden szerepben. 

Elmegy a gyerekért az iskolába, sosem késik el a munkahelyéről, másnaposan is képes magából kihozni a maximumot, a megjelenésére is külön figyelmet fordít. A legtöbb funkcionális alkoholbeteg kifejezetten jó anyagi körülményeket tudhat magáénak, magas beosztásban dolgozik, a családi élete kívülről szinte tökéletesnek tűnik. 

“Hagyományos neveltetést kaptam, nálunk a családban mindig is a nő feladata volt a főzés, a bevásárlás és a takarítás. Ezeket a feladatokat én sem adom ki szívesen a kezemből, mert szükségem van rájuk, hogy elégedett legyek magammal. És mivel egyedülálló anyuka lettem, az apai teendők ellátása is az én feladatom” - avat be az életébe Erika, miközben lassan kortyolja a felturbózott kávéját. . 

“Nálam a napnak nincs vége, ha elcsendesedtek a gyerekek és rendbe tettem a konyhát. Ilyenkor felbontok egy üveg bort és az rendszerint el is fogy hamar. Ha zűrösebb időszakom van, mert túl sok a stressz a munkahelyemen vagy az aktuális párom felbosszant, akkor erősebb italok is a poharamba kerülnek. Sajnos olyan is előfordult már nem egyszer, hogy reggel arra ébredtem, nem emlékszem mit csináltam előző este.” 

Erika két kamasz gyermeket nevel egyedül, egy kozmetikai cég gazdasági igazgatója és csak néhány hónapja ismerte fel, hogy komoly a baj. “A barátaimmal iszogattunk és szóba került, hogy az én kezemben mindig van egy ital. Ahogy szoktam, jót nevettem ezen és legyintettem a dologra. Közben elkezdtem figyelni a többieket és rájöttem, hogy tényleg sokkal többet iszom ezeken az összejöveteleken, mint mások. Meglepett az is, amikor kiderült, hogy a legtöbb ismerősöm egyedül nem nyitogatja otthon a pezsgős szekrényt és a borhűtő sincs ott minden konyhában.”

Ez volt a felismerés, amit azonnal követett a tagadás. “Megfogadtam, hogy egy napig nem nyúlok alkoholhoz, hogy bebizonyítsam magamnak, nem vagyok függő. Mondanom sem kell, a nap minden percében azon járt az eszem, mikor ihatok legközelebb. Nem tudtam koncentrálni, ingerült lettem, kapkodtam, még az autómat is meghúztam a parkolóban. Persze nem bírtam ki, aznap este tíz perc alatt eltüntettem egy üveg bort és még az sem volt elég. Hangosan vitatkoztam a telefonban a párommal, erre megjelent a fiam a nappaliban. A sportos, mindig magabiztos gyermekem arcára volt írva, hogy legszívesebben elsírná magát, amiért az anyja így viselkedik. Mint kiderült, a fiaim már régen látták, hogy gondom van az itallal, de nem mertek szólni. Mélységesen szégyelltem magam.” 

Az utóbbi hetekben Erika orvosi segítséggel próbál lépésenként gyógyulni. Azt mondja, az elvonási tünetek miatt nem tudja azonnal letenni az italt, de mindent megtesz. Két hónapot adott magának. Megígérte a fiainak, ha addig nem ér el érezhető eredményt, hajlandó elvonóra menni.